Kezdő oldal

Gárdonyi Géza: Földre néző szem

Tartalom :

Előszó
Társaság
Társalgás
Látogatás
Udvariasság
Alázatosság
Köszönés
Érzékenység
Könyv
Újság
Zene
Festészet és szobrászat
Színlap hátára
Bor
Dohányzás
Kártya
Pénz
Kenyér
Növényen élők
Főváros
Az ország
Társadalom
Magányosság

VI-ik parancs
Házasság
Család
Nemesség
Becsület
Gyűlölet
Akarat

Kedves fiaim!

Ezeket a jegyzeteket nektek irogattam. Mig kicsinyek voltatok, arra gondoltam, hogy vezető kezet nyujtok a jegyzetekben; most hogy már megnőttetek, arra gondolok, hogy erősiteni fognak a jegyzetek az ítéletben, okosságban.
Az én gyermekségem csak 11 éves korig volt vigyázat alatt, azontul mindig meg kellett előbb égetnem az ujjomat, ha okulásra volt szüleségem. A felnőtt ember is sokszor áll tétován, tanácstalanul az élet egyes kérdései előtt, hát még az ifjú?
Ha a halál elragad közületek, ezekben a jegyzetekben megtaláljátok az én intő, őrködő, javatokra gondoló lelkemet.

vissza

TÁRSASÁG

Aki társaságba vágyik, lelki hiányokban leledzik. Hordó, amelyet a saját borával nem lehet már feltölteni.
*
A gyermek nem bir megtenni társaság nélkül. A cigányok és az összes műveletlen népek társaságban kóborolnak. A paraszt vasárnap amint felöltözött, kiáll a kapuba. Keresi kivel beszélgethetne.
Az emberiség kiválói magánosan szerettek élni. Egy francia iró azt mondotta:
- Megtisztelve érzem magamat, ha valaki meglátogat, de mindenki örömet szerez, ha nem látogat meg.
Ebből megítélhetitek, hogy a társaság nem éppen szükséges föltétele az életnek. A testileg gyöngék védelmet éreznek a társaságban, az agyilag gyöngék így iparkodnak a gondolataikat kiváltani.
Örökké társaságban lenni épp oly tulság, mint örökké magában élni. De mindenesetre kellemesebb és hasznosabb a két tulság között, ha már választani kellene, - az utóbbi.
*
Kerüljétek azt:
Aki talmi aranyláncot, üvegből készült ékkövet hord.
Akinek minden szava mézes.
Aki azonnal feketének festi, akit ti dicsértek.
Aki azt mondja: - Nincsen Isten!
Aki többet költ, mint amennyi tőle illenék.
*
Ovakodjatok az olyan embertől, akinek a szemét a ravaszság ráncai jellemzik. Nem tiszta lélek.
Ovakodjatok az olyan embertől, aki hízeleg. Megfizetteti veletek a szavait.
Ovakodjatok az olyan embertől, aki hibáitokat értékeitek gyanánt emlegeti. Csufolódó. Gonosz.
*
Ha a kénytelenség olyan emberrel vet össze, aki nem hozzád való, akadjon rögtön sürgős dolgod a tőle való szabadulásra, hapedig nem akad, légy türelmes és hallgatag, ameddig a kénytelenség hozzábilincsel.
Társaságod megválasztásában ne nézd:
Ki szegény?
Ki gazdag?
Ki alacsony?
Ki magas?
Csak azt nézd, hogy:
Tiszta-e a gallérja?
A tisztaságot nem csupán a ruhára értem.
*
A művelt nők társasága a legkellemesebb. Gondolkodásuk csapongó, szökdécselő. Állatiságtól mindig iparkodnak távol lenni (hiszen a női öltözet fejlődése nem egyéb, mint az emberi test eszményítésére való törekvés.) sok finomság, gyengédség van bennük, és tiszta, önzetlen szeretet is.
*

Az a kellemes, aki elménkben kedves képeket költ.
Innen van az, hogy a panaszkodó ember unalmas és kellemetlen. Rossz képek csoportját ébreszti agyunkban.
(Érteni kell, hogy a képek alatt mit értek. Minden szó, vagy legalább is minden gondolat képeket ébreszt bennünk.)
*
Ne ejtsen tévedésbe benneteket soha a méltóságos arc, se az erős hang.
A páva is méltóságos állat, de azért nincs főbb esze, mint a tyúknak.
Az oroszlán is tud ordítani, de azért csakolyan barom, mint a többi barom.
*
Tapasztaljátok majd, hogy egyes népfajok testibb életet élnek, mint mink. Ilyenek a mi érintkezési körünkben a zsidók némelyike, olaszok és cigányok. Természetes, hogy vannak köztük is kivételek, de ezek többsége a társalgást csakhamar a tenyészet terére fordítja, az
állati életre, mert ez az élet az övé, tehát a gondolatai is e körül forognak
*
Festők és zenészek többnyire kedves emberek és felületes gondolkodásuak.
Sokat forognak a világban és így nagy az élettapasztalatuk, de mélyen fekvő témákról nem lehet velők beszélni, mert többnyire keveset olvasnak és így a tudásuk inkább az egyéni tapasztalatok halmozottsága, mint az emberiség értelmi tárházából valók.
Ha olyan festővel vagy zenésszel kerültök össze, akinek a társasága nem kellemes, tőlük a legkönnyebb megszabadulni. Csak dicsérni kell előttük egy versenytárs munkáját.

vissza

TÁRSALGÁS

Sokszor láttam már társas összejöveteleken embereket ülni vagy állani, akik nem foglalkoztak senkivel s velök se foglalkozott senki. Ti ezt ne cselekedjétek. Abban a percben amint se ti nem mulattok, se veletek más, megszűnt a jogotok tovább ott maradni.

*
Gyakran halljátok, vagy mondjátok magatok is:
- Nem tudom magamat kifejezni.
Rám úgy hat ez, mintha azt mondanák:
- Sok a gyöngyöm az indiai oceán fenekén, - de nem tudom felhozni.

*
Embertársaink iránt úgy kell viselkednünk, mintha Krisztus második parancsa így volna felirva a szívünkbe:
- Szeresd felebarátodat jobban, mint magadat.

*
Minden gondolat agyi izgalom. Az ember agya ilyen izgalmak raktára. Ezen izgalmak úgy rakodnak el, mint ahogy az orgona-sípokat állítja sorba az orgonacsináló.
Mikor beszélsz egy-egy sipót érintesz a veled beszélő emberben.
Beszélhetsz a bányászszal bármiről, ő neked az aknázásról fog szólani. A földműves a gazdálkodásról. A tenorista a hangról. A színész a színpadról.
Az okos embert éppen az különbözteti meg a nem okostól, hogy nem a saját orgonáján játszik, hanem hadd szóljon kinek-kinek a maga sípládája. Ha érdekes hallgatjuk. Ha nem érdekes, menekülünk.
A rút gondolat olyan mint a rút gyermek: senki se néz rá örömest.
A rút képzetek az ember lelki háztartásának a szemétdombja. Minek forgatni?

*
Hogy okosan viselhessétek magatokat társaságban, gondolkozzatok csak ezen:
Mi a beszéd?
És:
Mért beszél az ember?
Nézzetek meg két beszélgető nőt: sokszor látjátok, hogy mind a kettő beszél. Egyiket sem érdekli mit mond a másik, csak az, hogy mít mond ő maga?
Mért beszélnek ezek?
Ellenben nézzetek meg két beszélgető okos embert: mind a kettő arra vigyáz: mit mond a másik? Őmaga iparkodik hallgatni amennyit csak lehet.
Mért beszélnek ezek?
Amazoknál a cél maga a beszéd. Emezeknél a beszéd anyaga.
Közönséges beszélgetésben az ember mindig arról beszél, ami az agyát izgatja, vagy valamikor izgatta. Innen van, hogy a közepes értelmű ember szivesebben beszél, mint hallgat, az értelmes ember meg szivesebben hallgat, mint beszél. Mert az értelmes ember nem tartja szükségesnek, hogy nyilvánítsa mindazt, ami az ő agyát izgatja. Be van gombolkozva. Csak a hozzátartozói előtt jelenik meg nyíltan, bizalmasan.

*
Ha megfigyelitek a gyermeket és a nőt, a parasztot és a cigányt, szóval a csekély értelmű embereket, csakhamar látjátok, hogy a beszédük tengelye az Én. Az Én a harangozó. Bárki közelíti meg, mindenkinek harangoz. Harangoz meggondolás nélkül, végevárhatatlanul, mígcsak arra nem eszmél, hogy nem hallgatják.

*
Ismertem egy szegény szabót. Annyira nyomorult életet élt, hogy soha meleg ételt nem evett. De volt neki egy kávéházi tajtékpipája, afféle kétkoronás ordinári portéka. Vasárnaponkint kiállt azzal a kapu elébe és büszkén pipált vele. Azt gondolta, hogy senkinek olyan a világon nincsen. S ha tréfából kérdezték mennyiért adná el, komolyan felelte, hogy nincs annyi pénze senkinek a faluba, amely ezzel fölérne.
A szellemi világban is vannak ilyen pipák. Akinek kevés van, dicsekszik vele. Akinek sok van elrejti.

*
Az embert abból ismerhetitek meg, ha azt nézitek mi izgatja őt?
A gyermeket ez a kérdés izgatja: táplálkozás.

*
Néha elkerülhetetlen, hogy olyanokkal kerülünk össze, akik kíváncsisága az illemek mértékén felül van.
Nem mindennapi gyönyörűség az ilyen tolakodót hallgatással utasítani rendre. Hallgatunk. Rá se nézünk de a lehető legnyugodtabb és kifejezéstelenebb arccal. És hallgatunk, mintha merőben megsiketültünk volna.
Vigyázunk, hogy ki ne pattanjon belőlünk egy bántó szó. A tökéletlen embert szabad javítani, de nem megszúrni. Ez már az emberszeretet törvényébe ütközik. A hallgatás némely esetben ékesszólás.

*
Az ember állati testben járó angyal.
Földi életünkre össze vagyunk forrasztva egy állattal. Ez az állat a testünk. Kerüld azokat az embereket, akikben több az állat, mint az angyal. Megismered őket a beszédükről.
Minél jobban kifejlődött valaki az állatiságból, annál kevésbé foglalkoznak a gondolatai az ember állati életével.
Mindennap hallhatod a parasztok beszédét: tele van a testi élet szavaival. Ők a Iegműveletlenebbek. Gondolatvilágukban több az állatifogalom, mint az eszmei.
Gsak a szenvedés és a szeretet nyitja meg olykor bennök az angyal ajkát, s ilyenkor látod, hogy az ő ruhájok olyan, mint a Szamaritánus álmában irtam Mathuzsálemről.

*
A hallgató ember - lepecsételt levél.
A beszélő ember - kirakodó láda.

*
Művelt ember társalgásából hiányaik az ember-szólás, a pénz, az ember állati dolgai, a dicsekvés, a tisztálkodás, az emésztés, sértegetés.
Mindenki azon igyekszik, hogy jelenléte a másiknak kellemes legyen.

*
A rosszkedvű ember megmérgezi a levegőt jelenlétével. Fuss tőle. S minden olyan helyről, ahol rosszkedvűek élnek.
Minek lakjunk siralomházban, ha nem vagyunk elitéltek.

*
Érdekes társalgó lehet mindenki, aki olyan nézeteket nyilvánít, amely a társaság nézetével ellenkezik. Ha e nézeteket jól tudja bizonyítani és védeni, övé a figyelem.
Az aztán mindegy, hogy igaza van-e vagy nincs: vagy mulatságos, vagy tanulságos.

*
Sokan vannak, akik tudják a társalgásnak ezt a formáját és mindenben ellenkezőt beszélnek, még a saját meggyőződésük ellen is, csak hogy érdekeseknek mutatkozzanak. Persze ha ügyetlenül csinálják, vesztenek az értékükből.

*
Ne vitatkozzatok Istenről, lélekről, halhatatlanságról soha senkivel. Akinek a lelke fejlettebb, mint a teste, mindezeket ugyis érzi, akinek meg
a lelke fejletlenebb, mint a teste, annak-beszélhet akár maga Jézus Krisztus, nem lehet neki bebizonyítani.

*
Beszélgetésből olykor harc keletkezik. Némely ember türelmetlen az olyan iránt, akinek nem az a véleménye, ami az övé. Haragszik, kiabál.
Az ilyen embernek ezt felelem:
- Kérem ne haragudjon, hogy az én véleményem más. Én se haragszom, hogy az öné más. Beszéljünk másegyébről.
Vagy:
- Ön kiabál, tehát izgatott. A fölizgult ember érzelmi alapon áll. Értelmi ügyet tisztázni érzelmi argumentumokkal nem lehet.
Hapedig a disputáló ostoba, hallgatok és mihelyt lehet sajnálatomat fejezem ki, hogy távoznom kell.

*
Ha dicsérni lehet valamit, dicsérj gondolkodás nélkül, s kétszeresen. Ha leszólnod kell vala mit, gondold meg hétszer, mielőtt kimondanád, s ha már ki kell mondanod, hallgasd el, ha lehet. Mert a dicséret jóérzést kelt. A leszólás fájdalmat.
A gyógyító orvos metszésétől is húzódunk.

*
Szinészszel nem lehet öt percig beszélni annélkül, hogy ki ne mondja ezt a szót: Szerep.

*
Az emberek jobban szeretnek beszélni, mint hallgatni. Hallgassatok, ha kellemetlen is. Csak akkor beszéljetek, ha látjátok, hogy a másiknak a ti hallgatástok nem tetszik.

*
Okos ember ha beszél, mindig másnak beszél. Az ostoba mindig magának beszél, mikor másnak beszél is.

*
Mikor valamit megköszöntök, szavatok legyen dúsan aranyozott. Mikor elégedetlenséget fejeztek ki, - ha nem használhattok vele sem ügynek, sem embernek, akkor csak magatokban beszéljetek.

*
A köszönöm olyan bankó, amelyre nincs írva szám. Egyiknek sokat ér, másiknak keveset, de mindenki szívesen elfogadja.

*
Olyan figyelmesek, finomak legyetek a férfiak iránt is, mintha azok is nők volnának. A nők iránt legyetek olyan egyszerűek, mintha férfiak volnának.

*
Életbölcsesség:
Bolond ember az, aki láncot tesz magának kezére, lábára.
Az ígéret - lánc.

*
Minden ajánlatnak meg van cukrozva a teteje.

*
Micsoda aranydió a majd! Hogy megkopik mikorra most lesz belőle. De valami láthatatlan angyal nyomban ad megint az embernek, - az örök gyermeknek, - másik és másik aranyozott diót.

*
Ne vitatkozzatok soha mélyen senkivel. Az erdőn is sok a görbe fa. Oktalan vállalkozás a görbe fákat kiegyenesíteni.
Én azt szoktam tenni: hogy a félszeg véleményre mondok egy felvilágosító megjegyzést. Ha nem használ, az ő ügye, nem az enyém.

*
A fickándozó ember vicceitől se tántorodjatok meg. A kereskedők közt lám sok a furfangos, eszes, mégis alig van köztük aki az életet és vagyont meg tudná különböztetni. Neki a vagyon az élet. Mindennap látják, hogy a halál kiragadja az embert vagyonból, s az is bizonyos, hogy egy kereskedő sem marad a vagyonában, de azért ő mégis csak a vagyonának él.

*
Ha olyan téma kerül szóba amely bennünket nyugtalanít, gondoljuk meg, hogy a ki nem mondott szó a mienk, a kimondott soha többé.

*
Sohase feleseljünk élőszóval. Mindenkit bánt az, ha a nézetét hibásnak mondjuk, mert ezzel gyenge felfogásunak is tartjuk.
Viszont ha bennünket is boszant, hogy másnak a nézete más, s néha szembeötlőn sánta, tekintsük a percet és az embert elénk vetődött kellemetlenségnek. Huzzuk fel az esernyőt és menjünk tovább, mihelyt lehet.

*
Minden embernek két oldala van: egyik fehér, másik fekete.
Soha ne beszéljetek senkinek a feketéjéről.

vissza

LÁTOGATÁS

Irót, katonát, színészt ne látogassatok meg délelőtt.
Kanonokot délután.
Ujságirót este.
Plébánost szombaton.
Gazdát aratáskor.
Festőt míg a nap világa tart.

*
Ha vendégek vagyunk csak annyi ideig legyünk vendégek, amennyi ideig teljes bizonyossággal kedvesek vagyunk a gazdának. Enni csak annyit szabad, hogy ne éhezzünk, és hogy a gazdát a visszautasítással el ne kedvetlenítsük. Inni csak annyit, amennyit a józanság embere szokott.
Hapedig hozzánk jőn vendég, aki méltó arra, hogy szívesen lássuk, iránta való figyelmünket mindig tulságban hordozzuk.

*
Egy óra hosszánál tovább időzni valahol már nem látogatás, hanem tanyázás.

vissza

UDVARIASSÁG

Mi az udvariasság.
Az ember-állatnak ember-angyalként való viselkedése.
Vakság hibák iránt.
Nagyítóüveg érdemekre.
Szavakba takart cukorka.
Aranyfüst rézarcon.
Detáj üzlet "A kedvességhez" címezve, s ily feliratos:
Gyors kiszolgálás ingyen.
Persze a legtöbb ember hamis kincset osztogat. Ha oktondi, hiszékeny vagy, haza is viszed, így jársz vele, mint aki a boszorkányok éjszakáján aranyat vitt haza, s reggelre kelve azt látta, hogy olyasmi, ami az országuton a lovak nyomában szokott heverni.

*
Legyetek udvariasak még az olyan macskák iránt is, akik azt vélik, hogy az embernek kötelessége mindig nekik engedni át a jobb helyet és jobb tejet. S ha essőben is átajánlod nekik az egyetlen szobát, valahogy azt ne várd, hogy kinyujtanak neked legalább egy esernyőt. Ilyenkor ahhelyett hogy morognál, örülj. Azt gondold:
- Ime az élet alkalmat nyujfott arra, hogy türelmemet kipróbáljam. Amennyire nyugodt tudok maradni, annyira terjedt a bölcsességem.

*
Levélíró.
A papiros rossz melegvezető.
Ez az oka, hogy mesterséges meleget kell beletennünk. Erre a célra találták fel az udvariasság kínai nyelvét.

vissza

ALÁZATOSSÁG

Az erkölcsöket tanítják az iskolában, de nem magyarázzák meg. Az alázatosság is olyan erkölcs, amelyet könnyű félreérteni.
A mi éleviszonyainkban az alázatosság nem azt jelenti, hogy hajtsuk a nyakunkat bárki lába elé. No bizony hamar ráhágnának!
A ti alázatosságtok csak az emberszeretetben nyilvánuljon. Ne nézzetek el senki feje fölött, ne kukorékoljatok senkinek a szeme közé. Minden embernek egyforma joga van a föld hátán járni, a levegőt színi, az Istent apánknak szólítani.
Ne lássátok senkin az olcsó ruhát. Mert nem a ruha az ember.
És ne beszéljetek senkivel olyan hangon, mint az őrmesterek szoktak a bakákkal. De ti se engedjetek ezen a hangon beszélni magatoknak. Ha olyan a helyzet, hogy nem lehet ellene tenni, magatokban kiáltsátok háromszor:
- Szamár! Szamár! Szamár!

*
A gyönge értelmű embert erről ismerhetitek meg:
Nem különbözteti meg: ki hajlong a tisztességének és ki hajlong az erszényének.
A kereskedő rá tud tukmálni olyasmit, amit megvenni nem akar.
Nem tud megszabadulni az olyan asszonytól, aki őt gyötri.
Gyermekét a maga akaratára engedi.
Sohse gondol, hogy valamikor meghal.
A dicséretet készpénzül fogadja.
Szük cipőben jár.
Pazarol.
Szavajárása:
- Nem bánom.

*
Ha nem vagytok gőgösek, eléggé alázatosak vagytok. A bibliai alázatosság is csak emberbecsülés. Jézus megmosta a tanítványok lábát, de büszkén állott meg Heródes előtt s nem érdemesítette feleletre.

*
Az élet küzdelmeihez kemény nyak kell. Aki giliszta módjára csúszkál az emberek között, minduntalan rátaposnak.

*
Mindenkivel úgy beszéljetek, mintha egyenlő ranguak volnátok, - mindaddig míg meg nem tudjátok, hogy feljebb áll-e vagy lejebb - tökéletességben.
Merthogy, valaki méltóságos vagy ekszcellenciás, az csak a butáknak imponál és a zsebileg érdekelteknek.

*
A görbehátu alázatosság mindig kellemetlen látvány volt nekem. Éreztem, hogy van benne valami nem-igaz és nem emberi.

*
A kevélység és alázatosság fogalma a leghomályosabb helyen van elrakva képzetünk kamrájában.
A legtöbb ember össze is véti a gőg és a szolgaiság fogalmával.
A krisztusi alázatosság értelme távol áll a lakáj fogalomtól. Hiszen Krisztus egyenlőséget prédikált s nem az egyenlőség vonala alá akarta görbíteni a nyakakat, csak a testmagasság vonalához, aki feljebb tartja annál.

*
Ne hajlongjatok senkinek csupán azért, mivel ő gazdagabb vagy wohlgeboren, - engedjétek át a hajlongást a szolgáknak és a szolgalelkűeknek. Hajoljatok meg azonban az olyan embernek, ha szegény is, ha rongyos is, akinek a tettei előtt meghajolhattok.

*
Aranygallérnak, méltóságos címnek meg hajolj, - csak, - angyali szívnek.

*
Sajnos hogy a középiskolás nevelés nemigen fejleszt más karaktert csak az alázatosat. A kegyes tanítások kiszedik a csontot az emberből
és puhánynyá változtatják. Az ilyen ember értéktelen.
Sohse láttam alázatoskodó, hajlongó, kezét dörzsölő embert igaznak és értékesnek.
Aki ugy jelenik meg előttetek, hogy minden szava egy-egy lelki térdhajlítás, az ilyen ember vagy álnok, vagy lelki nyomorék.
Vigyázzatok, ha erőtlenséget éreztek valaki előtt. Ilyenkor vagy éhesek vagytok vagy az elmétek fáradt. Ilyenkor hívjátok segítségül a szent Energiát, vagy érezzétek az én kezem érintését a vállatokon:
- Feszítsd ki a melledet fiam! hiszen ember vagy, nem kutya!

vissza

KÖSZÖNÉS

Mikor valakivel találkoztok, s hirtelenében nem tudjátok, hogy köszönjetek-e vagy sem? azt válaszszátok, hogy köszönjetek.

*
Ha olyan ismerőssel találkoztok, akiről biztosan tudjátok, hogy nektek köszönni fog, előzzétek meg a köszönésben, ha mingyárt koldus is.

*
Papnak ismeretlenül is köszönjetek.
Mindegy, akármilyen vallás papja. Minden oltár szent. A vallást tisztelitek ezzel a köszönéssel. Éshát a papok között van a legtöbb becsületes ember.

*
Köszönhetünk ismeretlenül is a kiváló államférfiaknak, művészeknek is, valamint mindazoknak, akiket az Isten ajándékképpen adott
a nemzetnek. Nem baj, ha a köszönésünket nem viszonozzák. Az már az ő ügyük, nem a miénk.
Én az érdemes szobor előtt is megemelem a kalapomat.

*
Ha az orvosok is viselnének egyenruhát, azt mondanám, nekik is köszönjetek. Az orvosok a társadalom leghasznosabb munkásai.
Különösen becsüljétek meg azokat az orvosokat, akikről szegények hálával beszélnek. Azoknak a kezével az Isten dolgozik.

vissza

ÉRZÉKENYSÉG

A legdurvább embernek a bőre is érzi a hideget és a meleget a szúrást és a balzsamot.
A lélek épp ily érzékeny a hideg, meleg, szúrás és a balzsam iránt a legdurvább emberben is.
A legelvetemültebb emberben sincs elfásulva a lélek az érintkezések iránt.
Hát még a közönséges berendezésű ember!
Érdekes, hogy milyen érzékeny az ember a saját neve iránt!
A név a villamos csengő nyomója, amely a szívbe csenget.
Ha köszöntök, ha megszólítotok valakit, mindig mondjátok hozzá a nevét, vagy a keresztnevét, vagy a vezetéknevét, vagy a címét.
- Jó napot Péter.
- Köszönöm szíves figyelmét tisztelt uram.
A német a név helyett a kérem szót használja. Ez a gyöngédség jele. Szép a franciától a szil vu plé (ha tetszik) sűrű alkalmazása. A francia a beszédben az uram vagy asszonyom szót alkalmazza sűrűen.

*
Ha valamin mérgelődöl, bánkódol, sírsz, egy hónap mulva nem úgy fogsz rajta mérgelődni, bánkódni, és sírni. Hát még egy év mulva!
Haj de bölcs ember volna, aki mindent olyan szemmel tudna nézni, ahogyan egy év mulva látja.

*
A férfi megharagszik, megbőszül, ha valamely neki nem tetsző nő környékezi.
A nő nem bőszül az ilyesmiért. Hol melegen, hol hidegen, de elfogad minden hódolatot.
A férfi valója: akarat.
Az akarat mindig ütközik.
A nő valója: szeretet.
A szeretet mindig egyezik.

vissza

KÖNYV

Mikor a Bibliáról beszélek, jobban az Új-testamentumról beszélek. Az Óban csak az első négy fejezet, a Zsoltárok, Jób és Bölcs Salamon könyvei azok, amelyek világossága kiolthatatlan, mint a csillag-tűz.
Az első könyv tehát a Biblia. De a második semmiesetre se legyen más, mint egy jó Bibliamagyarázat.
Magyarázat nélkül olvasni Bibliát annyi mint Bädecker nélkül menni ismeretlen földre.

*
A biblia mellé tegyétek Buddha beszédeit. (Die Reden Gotamo Buddha's Leipzig. W. Friedrich. A fordító neve Neumann.) Ez nem olcsó könyv: egy tehén ára rámegy. De biztosítlak benneteket, hogy többet ér.
És ehhez szerezzétek meg az összes vallásalapítók könyveit.
A vallásalapítók mind lelki-emberek voltak. Kiváló szellemek, akiket vagy az Ég küldött közénk vagy maguk vállalkoztak szeretetből arra, hogy testet öltsenek. Mindegyik a maga korához és maga nemzetéhez alkalmazta a tanítását, de mindegyik a legnagyobb igazságokat tette a tanítása magvának. Tanításuk alapja azonos, csak egyik a másikat kibőviti.
Ahol pedig egymástól eltérnek, könnyű meglátnunk, hogy ez azért történik, mert mindegyik más-gondolkodásu és máserkölcsű népnek beszél.
De ők a legértékesebb emberek!
*
Az első regény amit olvasunk: Robinson. Az első filozófia: Büchner. Robinson édes tej. Büchner édes méreg. E méregnek ugyanaz a hatása a lélekre, mint az első pipának a testre.
Mert csak az éretlen elméjű emberek olvassák komolyan, akik még ellent-gondolni nem tudnak.
Büchner kimondja, hogy nincs Isten, mert nem láthatjuk, s mert a Föld nem paradicsomkert. Az ő feje az a lámpás, amelylyel be lehet világítani a Végtelenség templomába. Az ő keze az az erő, amelylyel le lehet rántani az Istent a világmindenség közepéből. Mily együgyűség! Ha Büchner festőnek született volna, bizonyosan azt a képet festette volna meg, hogy az Istent az emberek rabláncon hurcolják a guillotin alá.

*
Ha valaki gyermekkorában kapna egy üres könyvszekrényt, érdekes lenne följegyezni, hogy ötven éves koráig hányszor és hogyan változna benne a könyv?
Az értelmi fejlődésnek lépcsőzetét látnánk a följegyzésben.
A lépcsőzet a tankönyveket és szakkányveket nem jegyezve azt gondolom a következő nyolc fokot mutatná.
I. Mesék, ponyvahistóriák, képes biblia, minden ami csodálatos és álomvilági.
II. Vadászkalandok, rémregények, lovagregények, vitézlegendák, - a csillogó hősök világa. Szinmüvekből olyanok, amelyek főszerepét primadonna játsza. Primadonna huszárnadrágban, tóthalinában vagy parasztgatyában.
III. Korpa.
IV. Kalandos regények. Sue, Dumas, Jókai, Verne, humoreszkek, poros hősök világa.
V. Érzelmes könyvek. Jókai marad. Petőfi, Heine, Sekszpirből Rómeo és Julia és némely uj költő. Virágos és holdfényes világ.
VI. Valóságos utazások, népies nyelven irt történelem, életrajzok, költői elbeszélések; vígjátékok, Dickens, Dosztojevszky, Hugó Viktor (Századok legendája). Közben naturalista írók Zólától Gorkijig.
VII. Darwin, Häckel, Büchner, Schopenhauer, Moleschott, Spencer, Sekszpirből a tragédiák.
VIII. Vallásalapítók. Pozitivisták. Sekszpirből Hamlet. Hamlet magyarázatok. Oknyomozó történelem Buckle. Teleologia, theosofia, theologia, elméleti spiritismus, bibliamagyarázatok, occultizmus. Biblia. A továbbiakban is merőben lelki olvasmányok.
Ime nyolcszor ürül ki és nyolcszor telik meg a szekrény.
És e vázlatos jegyzékből megítélhetitek hol álltok a lelki fejlődésben? és hova juttok legközelebb.

*
A régi mesékben a varázslók könyvből idézik a szellemet.
- Jelenj meg! Hozd el az Aladin lámpását! Vigy el engem ide, vagy oda! Hozz kincset!
Ma már ez nem is mese. Külön varázsló tudomány se kell reá. Akárki is szerezhet olyan könyveket, amelyekben van szellem, s a szellem a könyv első felnyitására megjelenik; hozza a világosságot; visz bennünket ereje szerint távol szép világokba, vagy hord nekünk aranynál értékesebb kincseket...

*
A könyv is emberi test. Papiros-test. A Földön élt lélek világító része maradt benne. S hangtalan beszéde könnye, mosolygása, - szíve dobogása.

*
A meghalt írók úgy mentek el tőlünk, mint a mesében a tündér-leány a reá bukkanó pásztor elől:
A gyepen ottmaradt a gyémántos selyemfátyol...

*
Mégiscsak nagy valami, ha elgondoljuk, hogy a világ száz legokosabb, legkedvesebb emberét betehetjük a szobánkba.
S nem foglalnak el nagyobb helyet, mint egy vadászpuska hossza!
*
Melyik az a száz iró, akit holtig való társaságunknak válaszszunk?
Erre csak az ország-járó könyv-vigécek készek a felelettel.
Más emberfia azt véli, hogy nem lehet száz olyan írót összeírnia.
Más iró kell az alacsony embernek. Más a magasnak. Más a nőnek. Más a férfinak. Adás a fiatalnak. Más a vénnek.
A testnek minden időben, minden rangon elég egy könyv, - a szakácskönyv. De a lélek késő vénségig fejlődik, és sok lépcsőfokon haladoz fölfelé.
Épp az olvasmányaiból ítélheti meg kiki a fejlődését.
Micsoda távolság választja el a tündérmeséket a reális történetektől! A testi küzdelmek iránt való érdeklődéstől! Az állati korunkat a szellemi korunktól!
Az emberi lélek könyvekben vedlik.

*
Semmisem olcsóbb a könyvnél. Aki csomósan veszi, az látja. Tiz könyv közül mindig találunk egyet, amely mind e tíznek az árát megéri. S egy másikat, amely a következő tíz könyvnek az árát is előre megadja.

*
A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.

*
A könyvtárt összeállítani nem lehet egy-rántásra. A könyvszerető ember egész életén át szemelget, válogat.
Könyvtár-összeállításban irodalom-történethez igazodni... Ne felejtsük el, hogy az irodalomtörténetet tanárok csinálják!
A tanárok egy-rendbe iktatják a szenet a gyémánttal, és a verebet a fülemilével.

*
Nagy emberek életrajzaiban felháborító indiskréciókat tálalnak fel az írók, azaz dehogy írók, sertésorru turkálók. Az alacsony érzésű falja ezeket a firkálmányokat, mert csak az érdekli, hogy honnan jött elő ez az emberi tünemény? s hogyan lett azzá ami lett? Külsőségekben keresik az okokat, s azt gondolják hogy azonos körülmények között belőlük is az lehetett volna. Mintha bizony a tyukból lehetne sas, ha véletlenül a sziklák ormán kel ki a tojásból.

*
Emberfajunk lelki fejlődése csak az utóbbi egynehány században:
Mátyás idejében még divatoztak a lovagi tornák. Ariosto is abban az időben énekelte a rettenetes erejű Roland történetét.
Testi embereknek ünnepei is testiek. A farsang, a nagy ivások. Legdicsőbb valami az izomerő. Költők rongyoskodnak, mészárosok pompáznak. A Sekszpir drámák írója iránt senki se érdeklődik: maga Sekszpir igazgató ur irja-e vagy másvalaki az ő nevén?


*
Mese.
Okuljatok!
A fülemile egyszer egy szamarat látott csöndes legelésben a telek végén. Szólott elgondolkodva:
- Szenvedek, ha elmaradottságot látok. Tudom, hogy nem tehet róla szegény, és Isten őrizzen attól, hogy megvessem őt. De szeretnék rajta segíteni.
A műveltség ős-elemi iskolája a dal. Megajánlom neki, hogy művelem.
A szamár beleegyezett.
A leckét mingyárt meg is kezdték.
A szamár leheveredett a fa árnyékába. A fülemile meg rászállt egy kiálló ágra, és megeresztette édes tudományát: dalolt, csicsergett-csattogott torokfáradásig. Mikor aztán a szamárra nézett, hogy lássa a hatást, azt látta, hogy a szamár álmosan bóbiskol.
A fülemile elhallgatott. A szamár még csak a fülét se billentette meg.
De íme a telek tulsó végén megszólal egy másik szamár: éktelen nyers és értelmetlen nyikácsolás a hangja...
A szamár szeméről egyszerre ettünt az álmosság. Felemelte a fejét.
Figyelt...

*
(Az alantas irodalomnak is megvan a maga közönsége.)
*
Ne nézzük a nagy embereket közelről.

vissza

ÚJSÁG

A hirlapirónak az a munkája a művelődésben, ami az első ekéé az ősparlagon.

*
A könyvetlen népmillióknak a hirlap szállit mindennap uj gondolatokat. A hirlap szoktatja őket a betűre, olvasásra. A hirlap mozdítja ki a helyhezkötött embert gondolkodásának ki-csided posványából.
Azok a hirlap-nyalábok; amelyek hajnalonkint szerteszét szállanak az országba, a szellemi világosságnak kévékbe kötött első sugarai.
(... Ezelőtt tíz évvel gondoltam így, amikor még a vörös népboldogítóknak lapjaik nem voltak. - 1919.)


*
A hírlapi tárcák olyanok mint a posztószeletek a szabóknál. A szelet többnyire egy-egy értékes szövetből való, de így csak muster ohne wert.

*
Iró és ujságiró között csak annyi a különbség, hogy az ujságiró megmártja a tollát és gondolkodik. Az író meg előbb gondolkodik és csak azután mártja meg a tollát.

vissza

ZENE

A kóta olyanféle valami mintha vázlatos ceruzarajzban maradt volna meg egy-egy nagyszépségű festmény, s a játszónak a vázlatból kell ujra megalkotnia.

*
A földi zene összesen 7 oktáv.
Zenének kell lennie a másvilágon is.
- Hány oktáv ottan? Mi a hangok végtelensége. Milyen csak tízszer hét oktáv is? Talán az égi basszusból lehet fogalmunk, mikor a mennydörgést halljuk.

*
Aki éjjel óraütést hall és érdeklődik, hogy ugyan hány az óra, hát mikorra a tizenegyet vagy tizenkettőt végig olvassa, elmulik az álma.
Hát még Olaszországban ahol huszonnégy az óral
Ezt az időrablást el lehetne kerülni, ha az óra csak négyféleképpen ütne. Úgyis tudjuk körülbelül hogy melyik óra táján vagyunk. A négy ütés ez lehetne:

Ez hatszor ismétlődnék napjában: 1-4, 5-8 stb. órákat jelentené. Egy ütés megmondaná, hogy hány az óra.
(1914.)

vissza

FESTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT

Ha a festőművészetet kezdettől fogva nők gyakorolták volna, akkor az angyalképek nem hosszuhaju nők volnának, hanem kipödrött bajszu legények.

*
A művészetek közt csak az egy irómüvészet az, amelynek főfeladata, hogy eszmekincseket váltson közkincsekké.
A festészetben, szobrászatban, zenében a forma a fő. Eszme, ha nincs is, a mű tökéletes lehet.
Az irodalmi formáló ügyesség magában nem értékesebb a madártömő mesterségnél.

*
A szobrász műveiből az marad meg, amit a szobrász faragott, - tehát a faragása. A festő műveiből a festése. Az iró műveiből: ami az írásaiban nem írás már, hanem a papirosról a fejekbe és szívekbe átköltözött gondolat.

vissza

SZÍNLAP HÁTÁRA

A dráma élő emberekkel illusztrált írásmű. Néha az illusztráció jobb mint a szöveg.
Néha.

*
Olvastam egy vívást ezen a kérdésen:
A színész szolgálja-e az írót? vagy az író szolgálja a színészt?
Pedig mily könnyű az ítélés:
Ha a szinész nagyobb a művészetben, mint az iró (az írás művészetében), akkor az iró szolgál. S fordítva.
Az ítélet különben játékról játékra kimondható, ha elővesszük a játék után a szöveget, s megnézzük:
- Mit adott az író a színésznek?
- Mit alkotott belőle a szinész?

*
Fölösleges írni, mondani, hogy az iró jobban tudja, mi van a drámájában, mint a színész. De aki erről a mi állami színészeinkkel beszél, el fog bámulni a véleményükön.
Pedig csak a holt író szövegével bánhat úgy a szinész, mint a kaucsukember a saját bőrével.

*
A színészek felosztása szerepkörök szerint azt mutatja, hogy az írói teremtő-erő csak ritkaságképpen jelenik meg a földszínen, - mint az aranyrög.
A színpadi alakok olyanok, mint a figurális öntvények: hol puszta gipsz, hol festett, hol bronzolt, de mindig ugyanaz az egynéhány figura.

*
Sekszpír színpadján mindenki szaval és mindenki bölcselkedik. Nála nem az élet az álom, hanem az álom az élet.

*
A közönségnek mindig igaza van.
Ime a bizonyíték:
Ha az igazgató meg akarja rontani valamelyik színészét, olyan szerepet játszat vele, amely nem neki való.
Akkor a közönség azt mondja:
- No lám, ezt a szinészt jeles művésznek véltük, pedighát értéktelen.

*
Ha külföldi dráma nem tetszik a közönségnek, azt mondják nálunk:
- A főszereplő nem bírta megjátszani.
Vagy azt mondják:
- A szinház nagyobat vállalt, mint amekkorára képes.
Ha azonban magyar dráma van színen, akkor nincs szó a szinészröl, sem a színházról. Akkor mindig csak a szerző bukik.

*
A jó dráma szerkezete olyan, mint az óráé: sem egy kerékkel több, sem egy kerékkel kevesebb. A kerékfogak jól illeszkednek egymásba s a rugó erős.

*
Egy vidéki városban olvastam a szinház plakátját:
Őrnagy ur? A kikapós patikárius, A hálókocsi ellenőre, Mozgófényképek stb.
A plakát végén az igazgato pártolást kér a közönségtől.
Miért? Hiszen ez még csak nem is hazai ipar!

*
Némelyik vidéki szinház kreizler-bolt: cifra plakát, komisz portéka.

*
Némelyik fővárosi szinház feliratát is meglehetne igazitani:
A külföldi dráma-irodalom szemét-lerakodó telepe

*
A nő a színpadra nem úgy lép, mint a férfi. A nőnek a teste a fő kincse: azt viszi oda, hogy ragyogtassa, ahol legtöbben látják. Kevés
válik ki közülők, mert kevés tud lelkibb lenni, mint testi. Haj pedig a női lélek, ha ki tud bontakozni a földiségből, sokkal finomabb, fenségesebb, mint a férfié! A trombita is zene, a hárfa is zene. De a trombitát csak nagy széllel lehet megszólítani, holott a hárfa a gyönge szellő érintésére is megzendül.
A hárfa a női lélek.

*
Nő-színésztől mindent láthatunk hamisan alakítva, hamisan mondva, csak egyet nem: Mikor a vele egy-szerepkörű nőkollégával játszik, és a szerző utasítása ez:
Végig méri.
Ezt mindig megdobbentő realitással csinálják.

*
A donna este térdig-érő szoknyában jelent meg a színpadon. Szekszuális énekeket rikoltott, és a strófák végén a közönség felé lendítette a jobb lábát, - méternyinél magasabban persze.
A közönség tapsolt:
- Ez aztán művészet!
A donna persze azzal az érzéssel ment pihenni, hogy aznap többet tett a magyar kulturáért, mint Jókai ötven év alatt.

*
A mi népszínmű-íróink úgy főzik a pörköltet, hogy több benne a paprika, mint a hus.

*
A népszinművek asszonyai cifraruhásak. A hajok fel van sütve. Sohase dolgoznak, csak a szoknyájokat riszálják s örökké csókolódznak. Ilyenféle parasztnép Magyarországon nincsen.

*
A színmű levétele a műsorról nekünk íróknak mindig temetés. Meghalt belőlünk egy rész feltámaszthatatlanul.
Mert a regény, novella, vers mindig él. Ha nem olvassák ma, olvassák holnap. Színművet azonban nem olvas senki. Se ma, se holnap. Még a színész is kiiratja belőle, amit játszania kell. A többi nem érdekli.

*
A színészet délibáb-művészet: az életet játsza az életnek. Épp ezért minden más művészetnél hatásosabb.

*
Az író élete is csak: lábnyom, amit az utánajövők eltapodnak.

vissza

BOR

A fiatal kornak mulatságai közé tartozik, hogy összeülnek egynehányan és isznak, jobban mondva: zabálják a bort.
Tapasztaljátok majd, hogy az ilyen testi mulatságnak soha jó következménye nincsen, rossz ellenben annál többször. A bor az embert bolonddá, gonoszszá, állatta teszi. A lelki kedvetlenség, amely a nyomában jár, azt mondja: állat voltam.

vissza

DOHÁNYZÁS

Az élet javai közé tartoznék a dohányzás. De mióta az állam magának foglalta le a dohánytartás jogát, azóta a jó dohány veszendőben van. Csak néha imitt-amott termelnek titkosan és tartanak dugaszban s Ézsau ma ha élne, s nálunk élne nemcsak a jogait, hanem a lencséét is odaadná egy kis jódohányért.
Minthogy ezen az állapoton változás nem várható, bolond aki ezidőben dohányozni megtanul. Nem mindennapi élvezetre szokik vele, hanem mindennapi boszuságra.
Oly könnyű ezt meg nem tanulni! Aki nem evett kínai fecskefészket, kívánja-e? A dohányzásnak az a veszedelme, hogy ha egyszer elkezdte valaki, nem lehet elhagyni.

*
A pipázás művészete.*)
A pipázás gazdag embernek való, a szivarozás szegény embernek.
Az igazi pipázás legtisztább és leggyönyörűségesebb módja a dohányzásnak. Hogy a gazdagok mégis szivaroznak, ennek oka az, hogy pipázni nem tudnak.
A pipázás tudomány.

*
A szegény ember pipázása csak karikaturája a pipázásnak. Nem pipázás, csak szutyakolás.
Pipázni csak annak lehet, akinek ideje a magáé; a pipája sok és tajtékból való; dohánya csempészett.
A legfinomabb szivar sem ér fel egy pipa jó dohánynyal.
A legfinomabb szivarnak is keserű a vége. A pipa jó füstöt ad az utolsó szippantásig.

*
A szivarban annyi a nikotin, hogy aki egésznap szivarozik, elrontja vele a gyomrát és az idegeit. A jó pipa, jó dohány nem ront gyomrot soha. A verpeléti dohány arravaló, hogy gyöngítsünk vele.
Amit a trafikban árulnak verpeléti címen, az nem verpeléti, hanem csak sárgalevelű dohány.

*
A cigaretta gyermekeknek és asszonyoknak való. Szájkeserítő, utálatos valami. A cigarettázó ember három méternyire terjeszti maga körül
a dohányszagot. A pipás ember agy van a cigarettával, mint a bortermelő ember a műborral.

*
A csibuk sem az igazi pipa. Csibukból csak török dohány szívható, s a török dohánynak oly sűrü és nehéz a füstje, hogy nemcsak a szoba telik meg vele, hanem a gyomor is. Ez se való igazi dohányzónak.

*
A kurtapipából meg, - akár angol, akár magyar, - melegen érkezik a füst, a dohány gőzeivel együtt. A dohánygőz felcsípi a nyelvet.
Az igazi pipás legalább is nyolcvan centiméteres szárat illeszt a pipájába: A szár bő-lyuka, komáromi-forma. A szopókája is bőlyuku.
Ha szűk a lika a szárnak, csipás a füst belőle. Hiába finom a dohány, hiába tökéletes a pipa, ha a szár nem eléggé hosszu, és nem eléggé bölyuku, a pipázásban nincs gyönyörűség.

*) Apuskám! Ez a fejezet nem nekünk szól. Itt elvétetted a témát, mert két fiad közül egyik sem dohányzik. Még ma se. Oka: Te elszívtad a mi részünket is. - Fiaid.

vissza

KÁRTYA

Két ember összejön, néha két jóbarát. Aa egyik ezt gondolja:
- Ennek pénz van a zsebében.
S így szól fenhangon:
- Nem akarnál kártyázni?
A másik erre szintén így gondolkodik:
- Ennek az embernek pénz van a zsebében.
És így szól:
- Nem bánom.
Fuj! Micsoda utálatos gondolat! Micsoda utálatos törekvés!

*
Amilyen az ember, olyan a mulatsága.
Lehet-e ostobább testre, lélekre károsabb mulatság a kártyánál.

*
A kártya szaga börtönszag.

*
A kártyás sírkövén mindig hazugság az évek száma. Esztendőket kártyázott el az életéből is.

*
Aki kártyázni óhajt, azt óhajtja, hogy egy felelősségre nem vonható harmadik kéz (a szerencse keze) segítségével megrabolhassa felebarátját.

vissza

PÉNZ

A pénzről sok jó és elmés mondást olvashattok más könyvben. Én csak arra figyelmeztetlek benneteket, hogy a pénzszerzés ne legyen életcélotok.
Igaz, hogy a pénz egy neme az erőnek, de ez az erő csak társadalmi. A lélek nem gazdagszik pénzzel. És nem is szegényedik pénz fogytával.
Amiben a lelketek nyer, az az igazi nyereség.

*
Legyetek takarékosak, de a szolgák iránt bőkezűek. Minden szolgálatot jól fizessetek meg. Aki a szolgálatot tevő emberen sporol, nem úriember.

*
Ajándékot ha kaptok s ha azt tisztelet, becsület, szeretet nyujtja, fogadjátok el, de idővel finoman viszonozzátok. Mert az ajándék nem arravaló, hogy vagyonotokat szaporítsátok vele. A célzatos ajándékot tréfásan el kell utasítani.

*
Nem mindig az a szegény ember, aki nádfödeles házban lakik s kenyeret ebédel.
Mindig szegényebb az, aki (ha nagyságos és méltóságos vagy akár ekszcellenciás úr is) olyan dolgot dolgozni kénytelen, amit maga kedvéből nem dolgozna.

*
Minél egyszerűbben tudtok élni, annál inkább urai vagytok az életnek. Csak egy kis hajlék, a mindennapi kenyér és a tisztességes ruha legyen biztosítva, a többi ne legyen sorvasztó gondotok.
Ezzel nem azt mondom, hogy akinek pénze van, dobja el, hanem csak hogy érette ne éljen. A vagyon elvégre is biztosíték sok kellemetlenség ellen: módjával gyűjtsünk és legyünk takarékosak, csak hörcsökök ne.
Én nem írom alá Diogénes és Epiktetosz nézeteit. Amije az embernek van, ha már van, becses. Szinte hozzátartozik a testéhez. A butoraim, képeim, könyveim, kertem, házam, mintha testem tagjai volnának. De sohse feledem el, hogy ahogy a testem másodrangu értékem, a vagyonom még ennél is alábbvaló. Bizonyos vagyok abban, hogyha meghalok, nem sajnálom testem pusztulását, hát a vagyonom elhagyását se fogom sajnálni. De amíg élek, gondozom a testemet és megbecsülöm a vagyont is. A függetlenségtek biztosítására is szükséges valamelyes vagyon. A vagyon határát azonban vonjátok meg már ott, ahol a saját hajlékon kívül a napi egyszerű élelem meg van. Több vagyon már ne legyen izzasztó törekvéstek.

*
Nézzetek szét a világban: mily ostoba módon élnek az emberek.
Ott van a kereskedő. Vagyon-e annak az embernek tökéletes maga-tudata, mikor az egész életét azzal tölti, hogy rőffel vagy literrel, vagy kilogrammal mér reggeltől estig, ujévtől ujévig! Hát ezért jött a földtekére?
Kielégiti? Megfizetheti neki pénzzel a sors ezt az elvesztett életet?
Nézd meg az ügyvédet. Micsoda foglalkozás az, folyton szaladgálni tárgyalásokra, otthon meg irka-firkálni, törvénykönyveket bújni, csupa ostoba ügyekért, amik a másik ügyei. Ha egy ügyvéd összeirná a gondolatait, amik reggeltől estig az agyában forogtak, láthatná, hogy a koponyája voltaképpen szemetesláda. Megtelik és kiürül, neki csak az a zsír marad, ami az oldalára rakodott.
Érdemes ezért megszületni.

*
Bármid van, amire azt mondod enyém, ne feledd hozzágondolni: kölcsönkaptam.
Mert mindenedet az élettől kaptad s mindenedet vissza kell adnod.

*
Ne kérjetek soha kölcsönt. Az adósság ebbé változtatja az embert.
De ha tőletek kér valaki, adjatok mindig szívesen; - ha adhattok.
Különösen annak adjatok, akinek a szeméből a nyomoruság kérelme szól, s aki szégyenkezve kér. S az olyat ne tekintsétek ebnek, hanem testvérnek.
Ellenben ne adjatok soha kártyásnak, fényütőnek, részegesnek és hízelgőnek.
Az olyanok jobb ha elhidegülnek tőletek.

*
Mikor vagyonosodunk?
Az ember azt feleli:
- Amikor kapunk.
Az angyal azt feleli:
- Amikor adunk.

*
A pénz okos embernek: zsebben ülő szolga. Az oktalan embernek: zsebben ülő úr.

vissza

KENYÉR

A kiadómnak egyszer az az ötlete támadt, hogy szakácskönyvet irat az írókkal. A muzsa kontyot köt és rántást kavar. Jellemző a korra, ha nagyon gondol a gyomorra.
Sok embert megcsal az a német szójáték, hogy az ember az, amit eszik.
Az emberi szellem kiválóságai nem a terített asztalnál fejlődtek. Nézzük végig a sorozatot Homerosztól Petőfiig, s nézzük végig azt a sorozatot, amelyik Baron Brisse 366 menüjével éli át az esztendőt. Homerosz bizony nem ivott pezsgőt, Petőfi nem ismerte Brillat-Savarin asztalát. A Názáreti Bölcs buzakalászt tépegetett utközben és azt ette. Napoleon egy katonaiskola hitvány fazeka mellett nőtt fel. Szokratesz salátát ebédelt ecetolaj és pecsenye nélkül. Spinoza örült, ha kenyere volt. Burns és Arany mind a kettő paraszt asztal mellett termelte virágos gondolatait.
Hol van az asztal finnyásaiban a szellem?
Számok bizonyítják, hogy az arisztokraták osztálya adja az emberiségnek a legkevesebb gondolatot, és a tapasztalat bizonyítja, hogy a szakácsok elme dolgában a tenoristákkal egy vonalban állanak.
1892-ben Nagykörösön egy vén szőlőpásztor halt meg. Száznégy esztendőt élt és soha nem volt beteg. Az az ember a száznégy esztendő alatt nem evett más konyhai készítményt, kenyeret, és nem ivott mást csak vizet.
Nem merném kimondani, hogy azért volt szőlőcsősz, hogy ugy élt. Ha véletlenül a Kant lelke van benne, az olyan életmód mellett is elsőrangu csillaga lett volna a filozofiának.
Ha mindenki megszokná kicsikorától kezdve hogy így éljen, milyen más képe volna a világnak! Ezer meg ezer millió ember szabadulna ki a hivatali láncokból s emelné föl a fejét a hitvány szolgaságból.
De az ember sorsa az, hogy a saját gyomra körül forogjan. A haltenyésztők csukát tesznek a tóba, hogy a halak el ne lustuljanak és így a husuk petyhüdté ne váljon. A teremtő gyomrot tett az emberbe, hogy mozogjon, dolgozzon az is, akit nemesebb munka nem foglalkoztat.
Így aztán a sokaság élete nem egyéb, mint hordás az asztalra, és a sokaság főgyönyörüsége az evés.
De pusztulóban van az a nemzet, amelyik oltárrá teszi az asztalt s legderekabb embernek Lukulluszt tartja. A római és görög birodalom szerencséje cseréptányérok között kelt és aranytálak között áldozott le.

vissza

NÖVÉNYEN ÉLŐK

Münkhenben jártam. Lementem délben a növényen-élők vendéglőjébe. Nézem az étlapot: sokféle étel. A legtöbb tejfeles. Vajas, túrós is bőven. Tojásos étel is. Egy vendég bor helyett tejet ivott.
A vendég aztán megsokasodott. Az asztalomhoz ült egy barátságos német.
Beszélgettünk.
Kérdem tőle, hogy azért nem esznek-e hust, mert a táplálék igy egészségesebb? Vagy azért, mert ugy érzik, hogy az állat megölése, bestiális cselekedet?
Feleli:
- Mind a két okból.
- Mármost hát azt mondja meg nekem: lehető-e, hogy valamikor minden ember a vegetárius életmódra tér át?
- Reméljük.
- Dehát mit csinálnak a sok kakassal, amelyik a tojásból kél.
- Semmit. Engedjük őket élni és kukorikolni.
- Ön látom nem gazda, hát engedheti. De a baromfinak szem is kell, még nyáron is. A szem pénzbe kerül. Aztánhát maguk a kakasuk is megölik egymást: csak egy marad az udvaron.
- Hát akkor el van intézve a kérdés, - nevet a német.
- Jó. Dehát nézze: maguk tejet is esznek. Tejet nem ad a tehén csak borjadzás után. És minden tehén sokszor ellik bikaborjut is. Hova teszi a világ azt a sok bikát? Hiszen csak néhány év és annyi bika lenne a világon...
- Azok is megölik egymást.
- Nem, azok nem. Azok csak félreverik egymást. Eredj más határba!
S idővel lelegelik a kaszálókat, vetéseket, búzavetéseket, árpavetéseket, répatáblákat, kukoricaföldeket... És egyre többen és többen.
A német erre nem tudott felelni. Talán más vegetárius tud.

vissza

FŐVÁROS

A vonat elhagyta Rákost. Az idő napos volt; az ég kék. S a távolban egy nagy sárgásbarna köd-hegy látszott. A földtől az égig ért. De nem köd volt, hanem szennyes levegő.
Egy utitársam kipillantott az ablakon és szólott:
- Közeledünk a fővároshoz.

*
A pesti ember.

Nem mondhatjuk fővárosi ember, mert akármi más európai főváros a nemzet életerejének buzogó pontja. De hol buzog Budapesten a magyar élet?
Nézzük Párist, Londont, vagy csak a szomszédban Bécset: osztrák levegő, osztrák-német lakók; az építkezésben német művészietlenség; szokásokban német becsületesség; melegség; családok látogatják egymást; vendéglőkbe, színházakba csoportokba érkeznek.
Magyar-e a levegő Pesten? Magyar-e az utcák képe? Látsz-e az építkezésekben valamit, amiben magyar lelket érzel? Hallgasd a beszédüket, nézd a mozgásukat, nézd az udvariasságukat.
A nyáj-ösztön hiánya. Minden ember elkülönzött lélek. Egymással ha találkoznak, nem látsz örömet az arcon, beszélgetésükben hallgat a lélek belseje; bucsuzkodó kezök nem meleg.

*

Városon az embernek legalább is két ruhája van és két arca. Az egyik: amelylyel társaságban forog. A másik: amelylyel otthon ül.

*

Álarcos bál: emberek állatoknak öltözötten. Nappali élet: állatok embereknek öltözötten.

*

A város.

A városi levegő messziről nézve füst. Közelről piszok. Mintha a városi emberek lelkivilágára is hatna a levegő.
A városi ember már szemüveggel születik. Tehát már legalább is negyvenéves, amikor e világra beköszön. Micsoda élet a fővárosi gyermek élete. A szeme csak házakat lát és bolt mellett boltot. Csupa bolt és bolt; csupa üzlet a világ. Felnő virág nélkül, mező nélkül, fák nélkül. Madarat ha lát, csak kalitkában A csillagos égből csak annyit lát, amennyit az utca rámájától lehet.
Tehenet hajtottak végig a köruton s a gyerekek futottak utána.
Nem eszik igazi ételeket. Bádog az éléskamrája. Ha levest akar enni, vizet forral s kivesz egy kanálnyi kenőcsöt bádogból. - A lélek lángja az értelem. E láng olaja a morál. Városon nincs ilyen olaj. Azért nem is fehér a láng, hanem sokszinü. Ha olykor hallunk is beszédet, amely lelki nemességet sugároz, arról is kiderül, hogy csak szalon-morál. A szalon-gulyásról jut eszembe a szó. A vendéglős csinálja - mások fogyasztására.

*

A fővárosi ember úgy él, mintha az élete célja az volna, hogy példával illusztrálja ezt az orvosi kérdést:
- Miként lehetne az emberi testet leghamarabb elnyűni?
*

A városi nő élettörténete - egy arcbőr története.

*

Falusi népnek címerképe a méh lehetne. A fővárosi népnek a napestig rohanó konflis-gebe.

vissza

AZ ORSZÁG

- Fel!
Mikor ez a jelszó, a magyar nemzet erőtlen.
- Le!
Mikor ez a jelszó, a magyar nemzet erős. A magyar nemzet hasonlít a puskaporhoz, amely a szabadban csak elpöffen, de ha követ nyomnak rá, mentül nagyobb a nyomás, annál dörgőbb, villámlóbb erővel tör ki alóla.
Aki történelmet olvas, mindig a sorok közt olvasson.

*
Hogyan szentelhet fel a luteránus püspök valakit katolikus pappá? Hogyan tehet egy nálunk soha meg nem honosult német család valakit magyar nemessé?

*

A diszitő jelzők közé fölvette a nyelv a királyi szót. Gyakran halljuk, vagy olvassuk királyi termet, királyi méltóság, királyi nyak s másefféle.
De azt még sohse mondták:
- Királyi elme.

*
Mikor király születik, az már azonnal valaki, mihelyt az első visítást megereszti. Személyéhez - bármily tökfilkó, - milliók sorsa fűződik. Élete hosszán át nem érez egyéb illatot, csak tömjént és tömjént.
De mihelyt bedugják a kriptába, arcképe és tisztelete a lomtárba kerül.

*

Valahányszor látom a királyunk nevét, mindig megáll a szemem az eléje irt I-en. Hogyan lehet valaki első, mikor nincs második? (Első Ferencz József.)

*

Mi fogalma lehet az emberek életéről egy főhercegnek? aki nem tudja, mennyi a kevés pénz? mi a szűkölködés ruhában? lakásban? kenyérben? nem tudja, hogy mi készteti az emberek nagyobb részét a dolgozásra. És az ilyenekből válnak királyok, akikre rá van bízva milliónyi emberéletnek a kormányzása.

*

Ha Széchenyi Walhalláját ugy elfogadták volna mint az akadémiát, legelőször is V. Ferdinánd szobrát állította volna bele a lelkes nemzet, s mamár tele volna a dicsőség csarnoka Habsburgokkal. És a Habsburgok politikai szolgáival.
Időnkint ugy hajigálnák ki és hajigálnák le onnan a szobrokat, mint a pogány magyarok Gellért püspököt.

*
Akármennyire bús szemmel nézünk is végig a Habsburg-királyok négyszáz évén, mégishát legyünk igazságosak: minden Habsburgi királyunk szerzett a magyar nemzetnek két örömnapot. Az egyik nap az volt, amelyiken megkoronázták. A másik nap, amelyiken meghalt.

*
Fiume Magyarország tyúkszeme.

*

Magyarország megujhodása Széchenyi előtt kezdődött. A nyelvújítók, ugyan nyelvrontók is voltak, mégis ők készítették az olajat a lámpásba, amelyet Széchenyi azután meggyujtott és körülhordozott az elmék előtt. Széchenyi küldött lélek volt, mint Kossuth, Deák, s a három író: Petőfi, Arany, Jókai.
A hernyó, amely vedlik, álombetegségen szenvedez át. A betegsége után szebb, egészségesebb, erősebb, nagyobb. Mily csodás újraépülése (egy nekünk hitványka) féregtest-alkatnak. De az ujraépülés törvényeit, szabályait, kellékeit már előre magában hordozta.
A virág minden életének szisztémája azonságos. Az ember, a féreg, a fűmag, a Nap csillag-családja: mindnek mögötte Értelem világol.

vissza

TÁRSADALOM

Repüljük át gondolatban az időnek azt az országútját, amelyen a négykézlábjáró ember a most élő emberiséghez eljutott, s repüljünk ugyanoly utat előre? - arra az ítéletre találunk, hogy az az ember, aki akkor fog élni, épp oly állatnak fogja látni a mai embert, mint mink látjuk amazt.

*
A méhkas, azt mondják, kicsiben képe az emberi államnak.
Én azonban azt látom, hogy a méhek állama tökéletesebb. Náluk a herék az alsórendűek.

*
Legjobb az az állam, amelyikben legnagyobb a polgár függetlensége és a biztonsága. Vajjon mit gondol a személyi függetlenségről a katona? És a személyi s vagyoni biztonságról az, akinek adóhátrálékban az ágyát licitálják?

*

A francia nemzeti jelszó:
Liberté, egalité, fraternité.
Ha már fraternité, minek az egalité?
A testvériség fogalmában benne van az egyenlőség is.

*

Az az ősember, amelyik először fintorított orrot a társára, az tette meg az első lépést a művelődés felé.

*

A társadalmi osztályokat nem a büszkeség választja el egymástól, sem a pénz, sem a posztó, hanem a szappan.

*

Az emberiség fejlődése: görbe-görbe fa. De mégis csak fölfelé nő!

*
Soha nem nézhetek igavonó állatra emberi fajomnak szégyellete nélkül.

*


Egyezések a világrendben:
Minden élő-lény egyvalaki. Körülötte a család. Család körül a rokonság. Rokonság körül a nemzet. A nemzet körül a másnyelvű emberfajok.
A csillagok rendje ugyanaz. A mi családfőnk a Nap. A napok bizonyára megint csoport. A napok csoportja megint egy nagyobb körnek a belső köre.

*

Emeljetek kalapot azon oltár előtt, amelyen Közvélemény öistensége áll; de a szobátokból vessétek ki a képét.
Nem született még a világon olyan ember, akire míg e földön élt, kellő becsüléssel nézett volna a Közvélemény.
Jézus a világ legjobb embere volt és a Közvélemény a latrok közé vetette.
Kolumbust bolondnak ítélte a Közvélemény.
Dobó börtönben őszült meg.
Petőfit hencegő vándor komédiásnak nevezte a Közvélemény, majdnem agyon is verték, mikor képviselő akart lenni. Viszont érdemtelen embereket az érdemesek helyére állított. Minek beszéljek erről: ott a világtörténelem.
Ostoba ember az, aki a Közvélemény órájához igazítja a magáét.

vissza

MAGÁNYOSSÁG

Ismertek majd olyan embereket, akik magányosan élnek. Ezeknek többnyire az a hirök, hogy embergyűlölők. De ez nem mindig igaz.
Az embergyülölő mindig rosszlelkű ember, s habár gyűlöli az embereket, köztük él. Talán azért gyűlöli őket, mert köztük él. De neki a gyűlölet kell, mint ahogy a nadragulya életének is egyik alkotója a benne levő méreg.

*

A magányosan élő ember már csak azért sem lehet embergyülölő, mert ahol nincs csont, ott csontot rágni nem lehet.
Az emberkerülés oka vagy betegség, vagy olyan szellemi munka, amely csendet kíván; vagy egyszerűen: felülfejlődés a sokaságon, - aminek a következménye, hogy az emberszeretet elvvé jegecesedik, mert az emberekkel való érintkezés az ilyennek unalmas.
De ha az emberkerül tisztességes ember, mindig lelki ember.

*

Ha olyannal találkoztok, aki félénk, piruló, zavarodó, szemlesütő, legyetek iránta oly tulzóan alázatosak, félénkséget utánzók, hogy magához térhessen.
Ez jótétemény.

vissza

A nőben mindig az anyát tiszteljük. Akkor is ha még távol van az anyaság. Akkor is ha már rég tul van rajta.
A Végtelenség láthatatlan örök folyama érint meg mindig, ha anyát Iátok. Isten gyümölcsfája ő. Őreá száll virágul a Végtelenségből jött lélek. Az ő szíve véréből sző magának testet. Mindig érzem, hogy Isten megbízottja ő. Az Ég szivárványa le hogy ér, női vállat érint.

*

Ha csakugyan mink vagyunk a bibliai bukott angyalok a férfi magasabbról bukott, mint a nő. De a nőnek a szárnyból többje maradt.

*

A férfi magában: kerek egész.
A nő: mindig tört szám, s a kiegészítését mindig másban találja. Az a más többnyire férfi, de lehet nő is. Két nő már lehet egy egész, három méginkább, de egy nő egymagában a saját érzése szerint is hiányos ember.

*

A nők vízzel írnak, tűzzel beszélnek. Férfiak közt sok az akadozó nyelvű; a nők mindig hibátlanul beszélnek. Férfiak közt sok a lassu beszédű, nők közt a szapora beszédű több.
Van-e egyáltalán hebegő, dadogó nő?

*

A világ legprózaibb látványa az lenne, ha föl lehetne eleveníteni és egy társaságban szemlélni azokat a hölgyeket, akiknek neve és személye a költők verseiből ismeretes.

*

Az 1900-iki párizsi kiállítás főkapuján Párist egy fiatal pongyolába öltözött nő jelképezte. Rám Páris nem így hatott, hanem inkább, mint egy vén kifestett arcu dáma, aki cigarettát szí, abszintet iszik, és műfogakkal nevet.

*

Mindig különös nekem, mikor valakiről azt mondják:
Elcsábította ezt meg ezt az asszonyt.
Olyan, mintha azt mondanák valakiről, hogy:
- Úszni tanította ezt meg ezt a halat...

*

Ha a nők tudnák, hogy az okos szem menynyire szépíti az arcot, - mindig halgatnának.

*


A nőjogositók két-három asszonynevet emlegeinek, hogy az értelmi és művészeti munkában híresek. Hát persze: vannak szakálas asszonyok is.

*

Sacré coeur pávanevelő intézet.

*

Hosszuhaju veszedelem:
A nők fiatalemberre leső angyalarcu pókok.

vissza

VI - IK PARANCS

Mikor olyan nőhöz mégy, akit az értelmed nem hozzádillőnek ítél, és mégis indulsz, mégis mégy: kötélen vezetett állat vagy.

*
Mért utálatos a VI. parancs az irodalomnak a műveltségnek?
Testünk minden része csodálatos alkotás. Mégis mikur már magunk tudatára érünk, egyre ritkábban engedelmeskedünk testünk külön akaratainak és vágyainak. Egyre kevésbé vagyunk egyek a testünkkel. Lelki ösztöneink mindinkább elkülönülnek a testi ösztöneinktől. A lelki fejlődés lépcsői képben ábrázolva a hústól való távolodást állítanák szemünk eIé. Látnánk a gyermeket is a gyermeki fejletlenség vonalán élő civilizálatlan népeket, hogy nem éreznek különbséget a testük részeiben: mindig azt cselekszik amit a testük cselekedtet velük. Látnánk az ifjut, aki már sok mindenben uralkodik a teste ösztönein, de a fajfentartó ösztön még pórázon, könnyed erővel vezeti. Látnánk a férfit, aki már meg-megvonakodik a pórázon és eltépni igyekszik. Látnánk végül a lelki fejlettség felső lépcsőin, amint ereje alátiporja miként Herkules a kígyót.
Itt már megismertük, hogy állattal összeláncolt lélek vagyunk. Ezen a lépcsőn állva már megvetéssel nézzük, mind a való életben, mind a képzeletiben (anekdotákban, olvasmányokban, képekben) az állatiságból még ki nem fejlett embert, gondolatait és cselekedeteit, amelyek még kettős földi valónk állati részének hódolnak.

vissza

HÁZASSÁG

Három dolog, amivel soha ne siess:
1. halevés;
2. borotválkozás;
3. házasság.

*

A házasság szemnek: feleségül vett egy tündért.
A házasság valójában: feleségül vette a nyomoruságot.

*

Minden forró víz lehűl, ha leveszik a tűzről. Ez történik a házassággal is, amely testi lángokon forr meg.

*

Mentül fejlettebb valaki, antul kevesebbet gondolkodik a fantáziájával. A fantázia csak házi muzsikus. Akkor hallgatom, amikor akarom.

*

Agglegény:
- Örülök, hogy nem házasodtam. Látom mennyi gondot okoznak, mily örökkön kellemetlenek a kölykek!
Apa:
- Nem tudod azonban azt, hogy mindig csak a más gyermekei a kölykek.

*

Ovakodjatok az olyan házasságtól, amelynek oltári lángját nem a sziv gyujtotta meg. A természet rettenetes biró! Semmi büntetése nem jár olyan nehéz láncu bilincscsel, mint amilyennel a nem-őrendelte házasságot bünteti.
Életed hosszán át sántikálod a büntetését.

*

Mikor a pap érdekházasságot áld meg, bűncselekményt áld meg. S mikor a rossz házasság felbonthatatlanságáról beszél, - az ördög kacagva tapsol a szavára.

*

A feleség olyan rabszolga, aki az urával szolgáltat magának.

*

A házasság bizonyára szentség, de a papirost az ördög gyártja hozzá.

*

A házassági eskü: Soha őt el nem hagyom. S már az elhazudás, - elhagyás.

*

A nő macskalélek. Csak anyaságában válik emberré.

*

A magány embere: egész ember. A társaságnak élő: részember. Ez abból is látszik, hogy egymás ügyét a maguk ügyének érzik. Még az is érdekli, ki mennyiért vette a kalapját vagy a csizmáját. Az meg éppenséggel fontos nekik, hogy kinek mennyi a jövödelme, kiadása s ki hogyan él az élete párjával.

*

Nőt szeretve mindig egy testet szeretünk.

*

Aki a nőnek rabja, Földnek a rabja. Aki meg szabad a nőtől, a saját állatiságától is megszabadul.

*

A könnyűfejű, házasuló ifjak azt vélik, hogy feleségül venni valakit olyanféle művelet, mint mikor boltban veszünk valamit. Meglátunk p. a kirakatban egy sétapálcát, megtetszik, - megvesszük. Azontul a mienk. Sétálunk vele, pörgetjük, karunk alá fűzzük vagy suhogtatjuk. Hapedig meguntuk, a sarokba támasztjuk, - eltesszük holnapra.
Bezzeg csodálkoznak a kedves ifjak, mikor látják, hogy nem ők sétáltatják és pörgetik és suhogtatják a sétapálcát, hanem az, őket. S nem ők állítják a sarokba, ők maguk kerülnek oda.

*

Amit a délelőtti órákban elvetsz, ne vedd fel éjszaka.

*

Aki azt akarja, hogy a házaséletben boldoguljon, mindig fogadja el, amit az asszony akar, de mindig azt cselekedje, amit ő maga akar. Az asszony mindenkor elfogadja a magyarázatot, merthiszen az a fő, hogy a férj nem mond ellent, s még azzal is megbecsüli az aszszonyt, hogy igazolja, magyarázgatja, miért nem lehetett másképp.

*

A férfi:
- Enyém vagy.
A nő:
- A tied vagyok.
S következik a házasélet amelyben éppen fordítva helyeződik el a mondás.

*

Semmiféle bűnt nem büntet annyira az Isten, mint azt, amelyet az ember a saját szíve ellen követ el.
Aki a szívét eladja.

*

Két embert összeköt a szerelem. Kötelékük égi. Megegyeznek, hogy együtt élik át az életet. Az égi kötelék nem elég! - szól közbe az állam.
És a morál nevében vasláncot kovácsol kezükre, lábukra.
- A földi kötelék nem elég! - szól erre az egyház.
És az ég nevében még egy láncot kovácsol a másik mellé.
Megtörténik, hogy a két szerelmes csalódott reménységeiben, s így szólnak:
- Nem vagyunk boldogok. Nincs annak értelme, hogy együtt éljünk.
Akkor veszik észre a két láncot. Akkor tűnődnek először, hogy az állam és egyház mit cselekedett velők. Le kell reszelni. De bele kell reszelni a husba is.
És ezt a mi korunkat a világosság korának nevezzük.

*

20-25 éves korunkban még nem tudjuk, mi fából vagyunk. Az ember gondolkodása 20-30 év között hétszer megfordulhat. De ebben a korban kötünk házasságot egész életünkre, s a katolikusok felbonthatatlant, mások nehezen felbonthatót. Akit elveszünk, az is befejezetlen ember, változásnak alávetett. Hát akkor nem bolondság-e ilyen szerződést kötnünk?
*

Láttam egy ókori képet:
Egy római leány egy nyaláb virágot tesz az oltárra.
A nő mikor férjhez megy ilyen virágáldozatként viszi az életét a férfihoz.

*

A feleség az embernek a második szíve. Épp azért nem szabad tőle sok észt kivánnunk. Mindig gyermek-nyelven beszéljünk vele, mert azt érti legjobban; s mindig bársonyos kézzel érintsük, mert a bőre érzékeny. A melegnek legmagasabb foka is kellemes neki, de a hideg iránt érzékenyebb a pálmánál.

*

Sok-sok házasság boldog volna, ha a férfi épp oly figyelmes maradna a nő iránt, mint az esküvő előtt volt. A nő pedig oly szemérmes és angyali.

*

Laokon, ha csak magában ábrázolták volna, kitűnő szimboluma lehetne a rossz házasságnak.

*

A házasságot Isten szerzé.
A házassági törvényt az ördögök.
Isten szerint a házasság addig tart, ameddig a szeretet.
Az ördög szerint: a gyűlöletben is halálig.

*

A rossz asszony lánykorában: vipera üvegben.
Esküvő után: vipera szabadon.

*

Jegygyűrű a kirakatban.
- Gondold meg, mielőtt bemennél megvenni, hogy ez egy fenmaradt láncszem az elmúlt korok rabszolga-rendszeréből.
- De hogyan gondolhassam meg: hiszen szerelmes vagyok!

*

Az öngyilkossági hírek végén többnyire ott van ez a stereotip mondat:
Tettét pillanatnyi elmezavarban követte el. Ugyanezt a mondatot lehetne a legtöbb hímen-hírhez is hozzáfűzni.

*

Az elefánt mielőtt a hidra menne, előre nyujtja az első lábát és rádobbant.
Az emberi élet legkétségesebb hídja a házasság. S nekünk, mikor ahhoz a hídhoz érkezünk, nincs annyi eszünk, mint az elefántnak.

*

Száz ember mondja:
- Ne vedd el!
Egy belső hangocska megszólal:
- Vedd el!
Mellőzd a száz ember tanácsát.
S ezer ember mondja:
- Vedd el!
A belső hangocska pedig azt mondja:
- Ne vedd el!
A belső hangocska tanácsát kövessed.

*

A házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti, hogy angyal. A férfi pedig még azt is elfelejti róla, hogy nő.

*

Minden házas embernek rámába kellene függesztenie Jézusnak ezt a mondását: Boldogok a békességesek.
Persze az asszony szobájába kellene függeszteni!

*

Mikor nevetünk, mindig másokon nevetünk. Mikor sírunk, mindig magunkat siratjuk.

vissza

CSALÁD

A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.
Akinek a nyakát soha nem ölelte át kisgyermeki kéz, akinek sohse mondta gyermeki ajk: apám; aki soha nem remegett a halál árnyékában egy gyermekért, aki soha nem borult lelkében Isten elé a gyermek megmaradásáért hálából, az olyan ember töredéket kapott az érzések világából. Földi élete akármily lukszus-vonaton is haladt is, - alagúton haladt.

*

A gyermek földre szállott angyal, aki nem tudja még, hogy a talpacskája poros.

*

Aki gyermekét veri, önmagát veri. Aki embert üt meg Istent üti meg.

*
"Az öregek nem értik meg a fiatalokat!"
Most már magam is "vén szamár" vagyok, tudom, hogy:
"A fiatalok nem értik meg az öregeket".
Az öreg átélte a lelkesedésnek azt a zöld korát, amelyben a fiatalok tombolnak. Átélte azokat a tévedéseket, amelyeket a fiatalok jó útnak vélnek. Az öreg már nem táncol, de azért tudja, hogy a tánc micsoda.
És az öregek is mikor fiatalok voltak, szamarazták az öregeket.
(-1921-)

vissza

NEMESSÉG

Egyik család se régibb, mint a másik, csak éppen hogy aki jómódban volt, vászonra és kutyabőrre pingáltatta magát, aki meg szegény volt, legfeljebb egy fadarabra irták a nevét, - mikor meghalt.
A mi őseink ilyenféle emberek lehettek. Nem tudok róluk se jót, se rosszat. Apai öregapám lakatos volt Sopronban, aztán meg Nemeskéren. Mindössze annyit tudok róla, hogy hirtelen-haragu ember volt éshogy a család magyarul beszélt, érzett és gondolkozott. De tudtak németül is, mert az egyetlen könyvük a biblia, - apámmal van eltemetve, - német könyv volt. (Az ottani templomban németül tisztelték az Istent.)
Anyai öregapám meg kisbirtokos és kocsmáros, biró és esküdt, alighanem parasztféle ember volt Szöllősgyörökben. Nagy Sándor volt a neve. De azért tisztán paraszt se lehetett, mert egy kántortanító leányát vette el, aki nemcsak a krumplihámozáshoz értett, hanem orgonálni is tudott. De az ő ősapjai már parasztok voltak, somogyi bicskások, nem nemesek.
A mi nemességünk nem a királytól való, hanem Istentől. Kezdődik attól a perctől, mikor az én apám 1848-ban kardot ragadott s hazajött Bécsből: vagyonát és életét felajánlotta a hazának.
Ha megütköznétek azon, hogy a neve német, tudjátok meg, hogy neki mindig szándéka volt a nevét megmagyarosítani, de mint afféle hivatali járatokat nem ismerő ember, évről évre halasztotta. Anyai ágon azonban, amely ágnak testi formáit velem együtt viselitek, ha kutattok, ilyen neveket találtok: Nagy, Csutorás, Henics, Paizs.

*

Az igazi arisztokraták nem a bárók, grófok, hercegek, hanem azok, akik különvalóknak érzik magukat a testüktől.

*

Cim, rang, tagság (választmány, kaszinó, akadémia, főrendiház stb.) - s más ilyesmiért való kapaszkodás, tolakodás, tülekedés, - selyemnyakkendő csontvázon.

vissza

BECSÜLET

Embernek csak a becsületes ember az ember.
A társadalom fundamentos-kövei között is egyik nagy talpkő a becsület.
Dehát mért nem kötelező kelléke a becsületesség a politikának? Mért nincs ítélőszéke a nemzeteknek, hogy két egymással patvarkodó nemzet között ítéljen? Nem közös ügye-e az emberiségnek, hogy egy-egy nemzetet ne nyomhasson el gazság, orvtámadás? (Lengyelország. Az osztrák politika velünk szemben.)

*

Minél fejlettebb lélek valaki, annál kevésbé keresi a maga boldogulását mások boldogulásának a rovására. S ha a földi életben tapasztalható legmagasabb fokra jut valaki, akkor meg már éppen a maga kárával is segíti embertársainak a boldogulását.
Népfajok is vannak épp így: nemesek és alábbvalók. Az alábbvaló népfajok más népfajoknak a megkárosításával igyekeznek a maguk javait megszerezni és gyarapítani.

vissza

GYŰLÖLET

Törüljétek ki a szótáratokból ezt a szót: gyűlölet. Minden rosszat e cim alá foglaljatok: tökéletlenség.
A gyűlölet állati érzés bennünk. A tökéletes ember a tökéletlenséggel szembe állhat szemhunyással, mosolygással, utálattal, megvetéssel, javító szándékkal stb., - de sohse gyűlölettel. A gyűlölet fegyvert és mérget hord magával, s ördögi pofát. Ne találjon szállást soha tinálatok.

*

Minden amit szépnek látok, növeli lelkem világosságát. Erősebb, jobb, istenibb vagyok tőle. Minden, amit gyűlölök, és mégis foglalkozom vele csökkenti lelkem erejét és világosságát.
A gyűlölet felhőként vonul át az emberi lelken, s nagysága és vastagsága arányában fedi el a napot.

*

Csak egyet akarok gyűlölni: magát a gyűlöletet.

*


A szeretet mindig lelki.
A gyülölet mindig testi.
A szeretet fénynek és melegnek a forrása.
A gyülölet sötétségé és hidegségé.
A szeretetben istenek vagyunk.
A gyűlöletben állatok.

*
Az antikrisztus egy modern úri-ember lesz, aki felfogja találni a füstetlen néma puskát. Az a találmány először a királyokat semmisíti meg. Aztán a milliomosokat. Aztán a társadalmi rendet. Végül ahogy a vízözön elpusztitotta egykor az emberiséget, a néma puska vérőzönnel fogja az emberiséget elveszteni.
És ismét egy család marad fenn. És abból a családból egy ujfajta emberiség származik, amely nem fogja ismerni a gyűlöletet.

*
Az ég éjjel se fekete. Csak sötétkék. A szivárvány színei közt nincs fekete.
A fekete földi szin.
A gyülölet kezében kulimász van. A szeretet kezében aranyozó szerszám.

*

Csakis angyalok ajkáról zenghetett ilyen ének:

Dicsősség mennyben az Istennek,
békesség földön az embernek.

Minden ház belsejében ott kellene ragyognia ennek aranybetükkel, hogy akik keserű gondolatokat forgatnak fejőkben, emlékezzenek az angyali szavakra.
Nem boldog az, ki a békességet kincsnek nem tekinti.

vissza

AKARAT

A lokomotívban a gőz, az emberben az akarat. A gyermekkorban napról napra és évről évre egyirányu érdeklődés és hajlandóság alakjában nyilvánul. A kismacska játék és a kisgyermek játéka a későbbi életpályára irányuló akarat.

*
Minél több gondolatot és energiát foglal össze és visz egyirányba az akarat, annál nagyobb erővel válik majd ki később az az ember abban az irányban társai közül.

*
Az akaratnak összeszedettsége és egyirány felé való törekvése, - ez a feltétele minden munka sikerének. Minél egybeszedettebb ez az akarat, minél egyenesebben és minél serényebben tör valaminek a megvalósítására, annál jelentősebb és kiválóbb a munkája.
P. valaki angolul akar tudni. Ha nekifog és minden gondolata reggeltől estig az angol. Fordit és jegyez, nyelvtanokat olvas, szavakat csoportosit, sétájában is angol szavakat mormol, két hónap multán az az ember szótár nélkül olvas angol könyveket. De ha ugy kezd belé, hogy másnap már a franciára gondol, aztán egy hét mulva meg a németre, egyiket leteszi, másikat fölveszi, közben eszébe jut, hogy lefest valamit, vagy megszerez egy kótát, társaságba megy kártyázni, aztán megint angolul tanul, hát 10 év mulva tudhat.

*
A mágnások, királyi családok élete azért boldogtalan, mert minden vágyukat teljesíti a sors. A vágyuk tehát ritkán szülhet olyan akaratot, amelynek megvalósítása a maguk erejével történhetik. Magyarul szólva: nincs bennök akaraterő, tehát unatkoznak, nem tudják, mit csináljanak.

*
A földi boldogság első feltétele az akaratnak dolgoztatása egy cél felé kitérés nélkül, lanyhulás nélkül. Mert a boldogság egyik neme: a jól végzett munka látása, a siker érzése. A munka mutatja meg: mi az értéke az embernek.

*

Az akaratnak az erejét mindig az értelmi fejlettség hordozza.
A majom nem tudja koncentrálni a figyelmét csak percig, félpercig. Látjuk, hogy az elméje mindig szóródott. Épp így a gyermek.
Minél kiválóbb az elme, annál erősebben bírja összeszedni s egyirányba terelni az akaratot. A nagy emberek történetében látjuk, hogy éveken, évtizedeken át képesek egy munkára fordítani az akaratukat. Semmi egyebet nem csinálnak, semmi egyébbel nem törődnek. Sőt némelyikben már gyermekkorában nyilvánul valami nagy tett vagy nagy eszme vagy művészet-ág iránt való akarat, élete végéig annak a megvalósítására dolgozik. Liszt, Paganini.
Akarat-állandóság nélkül hogyan készülhetett volna el az Elvesztett paradicsom, Aeneas. Minden hősköltemény, nagy szótárak stb.

 

 

 

 

fel